Amióta létezik a telefon, a mobil, az internet, amióta minden felgyorsult körülöttünk, amióta a különféle információk áramlása közben alig van időnk egy pillanatra felnézni az égre és bárányfelhőket számolgatni, szóval nagyon régóta kérdés, hogy a megismerkedés és a számcsere után hány napot kell várni a másik jelentkezésére és egyáltalán. Ki jelentkezzen először? Még mindig a férfiakra kell várnunk, vagy megtehetjük mi az első lépést?
Volt régen a háromnapos szabály. Ez azt jelentette, hogy ha a férfi nem jelentkezett három napon keresztül, akkor – akármilyen szimpatikusnak tűnt – áttettük a „nem jelentkezett” halmazba. Előfordult, hogy titokban reménykedtünk, hogy onnan még bármikor kikerülhet, mert majd hív a negyedik vagy ötödik napon, de az a csoda csak ritkán fordult elő. És olyankor mindig valami nagyon alapos indok volt arra, hogy miért nem keresett korábban, például egy külföldi út, vagy családi program. Ennek ellenére ez a háromnapos szabály valahogy mindig bejön…
Ki legyen az első?
Vagy ha nem hiszünk a szabályban, és kicsit türelmetlenek vagyunk, telefonáljunk mi? Mert az emancipáció, meg a többi… Szerintünk manapság a nők is nyugodtan kezdeményezhetnek, nincs ezzel baj, például ha van két koncertjegyetek, vagy lemondta valaki a hétvégi mozit, miért ne hívhatnátok el azt a férfit, akivel a minap ismerkedtetek meg a kávézóban? Nyilván okkal adta meg a számát… Az ilyesmit valahogy megérzik a nők. És hallottunk már olyat, hogy a hang a vonal másik végén azt mondta: „Jaj, de jó, hogy hívtál! Nagyon örülök neki!” – és mindezt őszintén is gondolta.
Ennek ellenére készüljetek fel a visszautasítás lehetőségére is, mert lássuk be, az is benne van a pakliban, de aki mer, az nyer, nem igaz?
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest